A perkátai Kisboldogasszony templom történeti áttekintése

A főoltárt a templom eredeti pártfogójának, Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelték, s az oltárkép (amely ma is megvan, ám nem a főhelyen található) ábrázolta jelenet is hozzá kapcsolódik: az agg Simeon bemutatja a csecsemő Jézust a templomban. Az oltáron a magyar szent királyok, Szent István és Szent László szobrai álltak, az oltárkép felett a Szentháromság ábrázolása függött. A templomhajó mindkét oldalán egy-egy oltár nyílott: jobbra a ferences rendet alapító Assisi Szent Ferencé a szent kerek festményével, Szent Antal és Szent Bernát szobraival, balra pedig Nepomuki Szent János oltára, az oltár névadójának festményével, Szent József és a jezsuita Xavéri Szent Ferenc szobrával. A templomban helyezték el azt a Mária-szobrot is, amelyet a körmenetekben hordoz- tak. A templom orgonával is rendelkezett, amely a négy oszlopon álló, fából készült karzaton helyezkedett el.

Ezt az építményt toronnyal még nem látták el, a hozzá épült fa harangtoronyról elsőként a század közepén tesznek említést- ekkor három harangját használják.

Az 1738-tól dühöngő országos pestisjárvány Perkátán is sok áldozatot szedett, az emberek nagy félelemmel viseltettek a betegség iránt. A lakosok 1739- ben elhatározták, hogy a veszedelmes ragály elhárítására s egyben (mivel a bajt az isteni kegyelem hiányával hozták kapcsolatba) az istenség kiengesztelésére egy kápolnát építenek Szent Rókusnak szentelve. A kápolnában néha miséztek, s még 1786-ban is áll. A pestis emlékére készülhetett az a Szentháromság-szobor is, amelyet a század közepén összeállított leltárban jegyeztek fel.

Az évszázad derekára azonban a Boldogasszony-templom már nem felel meg sem a falu, sem az egyházi vezetés igényeinek. A település lakossága az 1730-as, 1740-es években jelentős mértékben növekszik, a plébánia pedig - kinevezett plébánosai útján - az egyházmegye vezetése alá kerül. 1753-ban Padányi Bíró Márton püspök felméri a helyzetet. 1754-ben ugyan a szükséges templomi felszerelésekkel el van látva a templom, de az épület falai olyan gyengék, hogy alig képesek tartani a tetőt, s a plébánia is felújításra szorul, csak egy lakószoba van benne, ottlakásra kevéssé alkalmas. A templom és a plébánia felújítására 1756 és 1758 között kerül sor az uradalom és a lakosok összefogásával. Padányi Bíró Márton püspök is felajánlja a faluból származó tizedjövedelmét a restaurálásra. Az új plébániában már három szoba és egy konyha van. Az építkezések megszervezését és irányítását Horváth Ádám uradalmi intéző végzi. Az ura dalom gazdasági erőforrásai mellett a templompénztár tartalékait is felhasználják. A perkátai római katolikus egyház jövedelmei az 1754. évi canonica visitatio (egyházlátogatás) szerint kielégítőek, meghaladják a kétszáz forintot, ami lehetővé teszi, hogy - szerény mértékben ugyan, de mégis - hozzájáruljanak egy ilyen munka költségeihez. A fő terheket azonban az uradalom viseli.

Horváth Ádám pénzügyi rátermettségét dicséri, hogy képes megteremteni a munkálatok gazdasági alapját, hol a még be nem szedett dézsmákra egy gabonakereskedőtől felvett kölcsönből, hol az eladott birkák árából. A bevételek várható befolyásának megfelelően a munkák, vagy aratás után követően, a termények értékesítésével, ősz elején kezdődnek meg. 1756. szeptember 6-án kezdik el a templom tetőzetét rakni az ácsok, s október végére készül el (a régi templom mennyezetét csak „stukatúr” borította).

A következő évben a szentély átépítése folyik a nyár elejétől kezdve - ennek kialakításakor bolthajtásos megoldást alkalmaznak. A következő évben azonban az építőmester halála miatt az építkezés addigi menete megszakad, de a munkák ezután sem állnak le, ugyanis Horváth Ádám a templomépítés folytatására azt a fehérvári kőművest hívja el és bízza meg, aki néhány évvel korábban, 1755-ben a győri kollégium másik Fejér megyei birtokán, Szentágotán az ottani kis, Szent Ágota tiszteletére szentelt kápolnát templomocskává bővítette. Az új építőmester tervmódosításokat javasol: új és nagyobb ablakokat vágnak a falakon, a sekrestyére és a kápolnára kettőt-kettőt, a templomhajó déli falára pedig négyet (az északi oldalon levő ablakokat ezzel egyidőben megszüntetik); az ablakokra drótrostélyokat készítenek. A birtokosok kívánalmainak megfelelően a sekrestyére ajtó kerül, hogy a kegyurak (vagyis a jezsuiták) oda s a kápol- nába bemehessenek. Horváth Ádám jelentése szerint az új kőműves kiigazítja az első mester megbicsaklásait. A munkát 1758. július 27-én kezdik meg, szeptember közepére teljesen elkészül a bolthajtás, október- ben pedig a kórust építik fel. Ezzel a templom 3 éven át folyó építése lezárul. A templombelső kialakításához járul hozzá Horváth 1760-ban, mikor felajánlásából újítják meg a Nepomuki Szent János-oltárt.

A jezsuita rend feloszlatása után a győri kollégium javait is öszszeírják 1774 áprilisában: a fa harangtorony két nagyobb és két kisebb haranggal rendelkezik. A torony nélküli épület 13,5 öl hosszú (egy bécsi öl 1,896 méter), 3 ö1 2 1áb széles; a falak 2 láb vastagok, gyenge alapzatra épültek. Belül négy boltív tartja a tetőszerkezetet nyolc támoszloppal, a belső falak téglából készültek.

Az 1758-ban elkészült egyházi építmények csak időlegesnek bizonyultak; régi, nem eléggé tartós anyagokból készült épületekre emelték őket. Ezért még a jezsuiták elkezdték a templom restaurálását és az új plébánia építését, de a rend feloszlatása miatt az építkezés félbeszakadt, az új plébániaház falai tető nélkül árválkodtak, s félő volt, hogy a felhalmozott anyagok is pusztulásnak indulnak megfelelő gondnokság nélkül. Aranyossy Mátyás plébános szerint a templom szűk és elhanyagolt, a régi plébánia pedig életveszélyes. A magyar királyi udvari kamara úgy dönt, hogy a munkálatok továbbvitele az új birtokos, Győry Ferenc feladata lesz. A birtokba történő beiktatásig a felügyeletet Buffleur Károlyra, a vörösberényi volt jezsuita javak adminisztrátorára bízták. A helytartótanács pedig felszólítja a vármegye közgyűlését és a veszprémi püspöki helynököt, hogy vizsgálják meg a két perkátai épületet.

A helyszínre kiszállt bizottság 1776. január 8-i jelentése annyira súlyosnak látja a helyzetet, hogy az épületek lebontását javasolja, tartós, a célnak megfelelő templom és plébánia csak alapjaiban új munkálatok során épülhet fel. A beszámolóból kiderül, hogy a templom északi fala csaknem összedől, s egyébként is nehezen férnek el benne a hívek. A plébánia részben téglából épült, részben sárral tapasztották, állandóan beázik, s félő, hogy a konyha építése miatt az egész épület leég. Aranyossy Mátyás az építkezésre segélyért folyamodott a vármegye közgyűléséhez: a helytartótanács 3000 forintot utalt ki. A Perkátára kiküldött bizottság szakértőként magával vitte Fehérvárról Joannes Rider kőművest és Andreas Burger ácsmestert, ők készítik el a költségvetést és a tervrajzokat. Az új templomra két költségvetést javasoltak. A templom építésének teljes összege 23 196 forint 5 krajcár, a plébániaépületé pedig 4885 forint 25 krajcár lett volna. A lakosság ingyenmunkájával azonban a két ár 14 690 forint 14 krajcárra, illetőleg 3536 forint 13 krajcárra módosult. A helytartótanács segélyét beszámítva tehát mintegy 15 ezer forint költséget az új kegyúrnak, Győry Ferenc grófnak kellett viselnie. A templom eredeti helyén épül fel, az előző formájához képest azonban kőtoronnyal és szentéllyel egészül ki - a teljes bővítés 1779-ben fejeződik be. A tetőt zsindellyel fedik le.

A szentély alatt elkészül a Győry család sírboltja, a sekrestye fölött pedig a földesúri család magánáhítatát szolgáló imahely (oratórium). A templom közelében való temetkezés a földbirtokos joga lesz, hiszen a falu templomát övező temetőt Mária Terézia 1769. évi rendelete értelmében lezárták, és új temetőt a fehérvári út északi oldalán nyitottak. A földesúr támogatásán kívül Aranyossy Mátyás ezer forintos alapítványa segíti a templom fenntartását. Feltehetően az ő támogatásuknak tudható be az 1780-as évek közepén a templomba kerülő két csodálatos festmény: Szent József halála és Montepulcianoi Szent Ágnes áldozása, melyek a mellékoltárokhoz kerülnek. A képeken egy Bachmajer nevű mester kézjegye található, stílusjegyei, technikája alapján az 1783-ban épült pápai templom festőjének, Hubert Mausernek a tanítványa lehetett.
A Győry család kegyurasága alatt tovább bővül a templom felszerelése, ma is álló, de azóta már felújított orgonája 1811-ben készül. Az 1818. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv említi a megfeszített Jézust, Szent Flóriánt és Szent Pelegrint ábrázoló festményeket. 1841-ben a mai szószék is készen van, amelynek oldalait három művészien faragott dombormű díszíti: a magvetőt, Jézust és a szamáriai asszony találkozását a kútnál és Szent Pál megtérését jelenítik meg. 1843-ban állítják fel a templom előtti Szentháromság-szobrot, 1854 -ben pedig Nepomuki Szent János szobrát az adonyi út mellett. A perkátai templom képét igen jelentős mértékben meghatározza a Győry Ferenc nevéhez fűződő 1775-1779 közötti építkezés. Az épület szerkezetén Győry Teréz 1916. évi bővítése módosít. Ekkor került sor a templom bővítésére, két oldalhajó hozzáépítésével.

Készült Perkáta Község Múltidéző kiadványa alapján, ISBN 963-03-5023-8
Kiadja a Logamon 2002 Kft, 2008